Az Éj Elfek története   Ezek az árnyékban élő, halhatatlan lények voltak az elsők, akik megtanulták használni a mágiát, és hagyták elterjedni mindenütt a világon közel tíz ezer évvel ezelőtt. A Éj Elfek vakmerő mágiahasználata hozta először a világba a Lángoló Légiót (Burning Legion), és ez vezetett a két titáni faj első katasztrófális háborújához. A Éj Elfeknek éppen csak sikerült kiűzniük a Lángoló Légiót a világból, de csodálatos hazájuk összedőlt és elárasztotta a tenger. Ezidáig a Éj Elfek elzárták magukat a világ többi részétől és rejtve maradtak szent hegyük, a Hyjal tetején, sok ezer éven át. A Légió inváziója felrázta őket hosszú szunnyadásukból. Most újból érdekelté váltak a világ újraformálásában és első alkalommal szövetséget kötöttek más fajokal, hogy Azeroth túlélését biztosítsák. Mint faj, a Éj Elfekre jellemző a becsületesség és megbízhatóság, de mégis nagyon bizalmatlanok a világ "egyszerűbb" fajaival szemben. Az éjjeli életmódjuk és a rejtegetett erejük sokszor kicsalja ugyanazt a bizalmatlanságot a halandó szomszédaikból.   Teldrassil óriási fájának legtetején fekszik Darnassus csodálatos városa, a világtól elvonuló sötételfek új menedéke. Druidák, vadászok és harcosok költöznek egyaránt a fakunyhók és pompásan gondozott ligetek soraiba. A Hold Temploma tündöklő jelzőtűzként magasodik a fák fölé, az oszlopsoros Igazság Csarnokával szegélyezve, ahol az éber Őrszemek gyülekeznek, hogy védelmezzék a földjüket. Tyrande Whisperwind (Suttogószél) főpapnő uralma alatt Darnassus városa jelenti a zavartalan testamentumot mindaközött, amit a sötét elfek szentként tisztelnek. Egy város, összhangban a természet változásával és folyásával, mely egy nagy tó partjának mentén lett felépítve, a kristálytiszta vizet átívelő elegáns hidakkal. Másmerre pedig az erdő hulló levelei borítják be a csendes városi ösvényeket.